Izgalommal tölt el az érzés hogy hamarosan repülőre szállok. Erre a napra vártam már hosszú idő óta, s most olyan hamar eljött hogy magam sem hiszem el. Pedig de, hajnalban indulunk a reptérre. Fél kettő óra tájékán. Talán akkor fogom ezt majd igazán fel ha már tényleg a repülőn fogok ülni, ha már tényleg csak pillanatok választanak el a szerelmemtől.

Nem tudom legközelebb mikor tudok majd rendes bejegyzést írni, majd elkérem a barátom laptopját, esetleg telefonról pötyögök.

És igen, már csak egy nap, illetve már annyi sem..

Izzadt tenyerek. Heves szívverés. Barna göndör fürtök, na meg a piros kisautód. Az első találkozásunk, részeges felbátorodásomból, na meg a messenger jóvoltából. Bizony részeg voltam, te pedig őrült hogy kocsiba pattantál hajnali háromkor.

Ennyire látni akartál? Mert nem gondoltam volna hogy eljössz.. Akkoriban elfelejtettem milyen fontosnak lenni. Számítani valakinek, bárkinek. Hideg februári nap volt. Mégis melegség töltötte el a testemet. Olyan jó volt végre rád nézni. Sosem felejtem el mikor először megláttalak. Barna göndör fürtök. Barna szemek. Heves szívverés. Olykor széles mosolyok, gondtalan világosodásig tartó beszélgetés. Tudod mit imádok? Hogy mikor veled vagyok minden más megszűnik. Nincsenek gondok. Kínzó gyomorgörcsök. Nyomasztó terhek. Csak féktelen boldogság. Úgy törtél utat a szívemhez hogy észre sem vettem.

Második találkozás.

Emlékszel? Hajnali borozgatás az irodádban. Az a mámorító parfümöd. Bódult állapot és vágyakozás. Vörös bortól fénylő dús ajkaidat bámultam. Láttam a szenvedélyt a te szemeidben is. Csak vártam hogy megtörténjen..majd mellém ültél, tekinteted mélyen az enyémbe fúródott. Néma csend. Izzadt tenyerek. Heves szívverés, barna göndör fürtök, és mélybarna szemek. Megtörtént, ajkad az enyémhez ért, majd heves csókcsatába kezdtünk. Földöntúli élmény volt, de tudtuk mik a határaink.

Tudod mit éreztem? Hosszú idő után végre ismét boldogságot. Nem voltak többé hideg magányos éjszakák. Remegő kezek. Elszítt cigaretták, és üres boros üvegek. Kisírt szemek. Fájdalom. Na jó..elszítt cigaretták igen..

Már nincs fájdalom. Még négy nap, s majd megint lesz heves szívverés, és bódító csókcsata.

Nagyot nyújtózok és lassan magamhoz térek. Még egy reggel nélküled. Lassan megszokom hogy nem vagy itt. A konyhába tipegek, lefőzök egy kávét hogy végre magamhoz térjek. Nézem ahogy folyik, érzem ahogy elárasztja a konyhát a friss nedű. Most két csésze helyett egyet veszek elő, félig megtöltöm a gőzölgő forrósággal. Cukrot és tejet teszek bele, a tetejére egy kis tejszínhabot. Mostanában így szeretem. Most jövök rá mennyire szeretlek téged is..hiszen a hiány megterheli a szerető szíveket. Egyébként ezt a csészét tőled kaptam. A kedvencem.

Megfogom a csészét és vissza kecmergek a szobámba. Bele ülök a nagy fotelembe, magamat körbe tekerve egy pléddel. Ma is hideg esős időnk van, bár én élvezem. Mint ha felfrissülnék tőle. Nagyot kortyolok a kávéba, immár tejes kávé. Közben nézem a lehulló esőcseppeket amik versenyeznek az ablak üvegen. Elgondolkozok azon mostanában mennyi minden változott, milyen sok ember elhagyott. Barátok. Volt barátok akikről azt hittem maradnak majd..az igazság az hogy senki sem marad. Aztán bele gondolok hogy hetek óta ki sem mozdultam itthonról. Eleinte még vágytam rá, de amikor tudatosult bennem hogy épp senki sem ér rá, mindenki siet, mindenkinek sürgős dolga van már nem is érdekelt. Mostanában csak úgy elengedem a dolgokat. Könnyebb mint ha magambam civakodnék rajtuk. Nem akarom hogy ilyen piti dolgok mardossák a lelkemet. Lassan kiiszom az utolsó kortyot is a csészéből. Szélnek eresztem a bánatos gondolataimat is.

Már csak hat nap, jut eszembe ismét. Izgalommal tölt el ha erre gondolok.

Állok a bevásárló központ közepén. Körbe tekintek és nézem a színtelen, rohanó arcokat, mind olyan monoton. Sehol egy halvány mosoly. Talán ők is egyedül érzik magukat. Szorítom a kis kék kosarat a kezemben. Még mindig üres, pont olyan mint én. Körülöttem megannyi ember, mégis annyira egyedül érzem magam. Elkap egy fura érzés, azt hiszem hiány a neve. Rá gondolok miközben végre elindulok. Már eléggé ismerősek ezek a sorok, veled jártam itt is. Megannyi emlék cikázik a fejemben.

Leveszek egy csokit a polcról, tudom a kedvenced. Most már nekem is.

Tovább sétálok a sorok között, afféle megszokás, nem mint ha bármit is keresnék. Veled sétáltam erre. Erre gondolok. Rád gondolok. Ránk gondolok, úgy érzem túl sokat gondolkodok..

Hiányzol.

Még hét nap, számolom szorgosan a naptáramba. Többször is egy nap, de az a szám akkor is csak hét marad. Elgondolkozok milyen lesz egy hónap után látni téged. Imádok játszani a gondolattal, azt hiszem teljesen megfertőzted az elmém. Sírni fogok? Nem hinném, inkább csak örömtelien a karodba bomlok. Végre megérkeztél majd erre gondolok. Akkor tudom hogy megint jó helyen leszek..

Éjfél múlt, már csak hat nap.